Egész életemben társra vágytam, de a szabadság mindig
megkísértett. Féltem a felelősségtől, de még jobban rettegtem a magánytól. Rám
nehezedett minden törékeny szív súlya, gyenge testem nem bírhatott el
mindennel. Osztozni akartam veled minden fájdalmamon, mindenemen. Akartam, hogy
törött szíveket gyógyíts te is. Ha nem is sokat, az enyémet mindenképp... Végül azzá tettelek, akivé sosem akartalak. Egyetlenné. Mindenné… És bár közel vagy,
mégsem osztozol…
