2015. szeptember 3., csütörtök

játszmák


Köszönöm a szeretőknek, hogy ilyenné formáltatok. Hogy a bűntől édes csókjaitok nyomot hagytak a bőrömön. Neked pedig külön hálás vagyok. Az első pillanattól fogva éreztem, hogy különleges leszel, a vágy annyira ösztönös volt, annyira megfoghatatlan. Köszönöm neked a nálam felejtett illatod, a lopva tett pillantásokat, melybe kivétel nélkül mindig belepirulok. Köszönöm, hogy azzá teszel, amivé válni akarok a magányos éjszakákon. Sosem fogom érteni, hogy tudsz úgy szeretni, hogy nem vagyok a tiéd szívben. Hogy hogy láthatsz olyannak, amilyen sosem voltam. Valami megszépít a szemedben mindent, vagy csak a mosolyod ragyogtat és fényében élénkül meg a világunk. Veszélyes játékot játszunk, törékeny szíveket teszünk kockára, mégis vágyunk az álmainkra. Aztán majd amikor leromboltunk mindent, ami körülvett, új világot építünk. Újrakezdjük… Egymástól távol, valaki mással. Csak a  csókod nyoma emlékeztet majd, hogy voltál. Sosem fogunk tanulni a hibáinkból.

2015. május 28., csütörtök

függőség

Egész életemben társra vágytam, de a szabadság mindig megkísértett. Féltem a felelősségtől, de még jobban rettegtem a magánytól. Rám nehezedett minden törékeny szív súlya, gyenge testem nem bírhatott el mindennel. Osztozni akartam veled minden fájdalmamon, mindenemen. Akartam, hogy törött szíveket gyógyíts te is. Ha nem is sokat, az enyémet mindenképp... Végül azzá tettelek, akivé sosem akartalak. Egyetlenné. Mindenné… És bár közel vagy, mégsem osztozol…


2015. március 16., hétfő

arra ébredtem, hogy nem vagy mellettem

Gondoltam előveszlek, önzőn, kereslek magamban. Egész mélyre fészkelted magad. Törékenyebb vagy, mint valaha. Félek kimondani a neved is, pedig folyton bennem visszahangzik. Nem akarom a közhelyeket, de rólad álmodtam, és ürességben ébredtem. Csak azt akartam, hogy valóra válj, megbocsáss, és újrakezdjük a megismételhetetlent. Az egyetlent, az elsőt. Az igazit. Eljátszom a gondolattal, megfeledkezem a világról, kiráz a hideg, és sírni akarok. Gyászolni téged… a világunkat. …Sosem érdemeltük meg egymást igazán…

üres vagyok

...elviselhetetlen az élet körforgásának fájdalma...