2015. szeptember 3., csütörtök
játszmák
2015. május 28., csütörtök
függőség
Egész életemben társra vágytam, de a szabadság mindig
megkísértett. Féltem a felelősségtől, de még jobban rettegtem a magánytól. Rám
nehezedett minden törékeny szív súlya, gyenge testem nem bírhatott el
mindennel. Osztozni akartam veled minden fájdalmamon, mindenemen. Akartam, hogy
törött szíveket gyógyíts te is. Ha nem is sokat, az enyémet mindenképp... Végül azzá tettelek, akivé sosem akartalak. Egyetlenné. Mindenné… És bár közel vagy,
mégsem osztozol…
2015. március 16., hétfő
arra ébredtem, hogy nem vagy mellettem
Gondoltam előveszlek, önzőn, kereslek magamban. Egész mélyre
fészkelted magad. Törékenyebb vagy, mint valaha. Félek kimondani a neved is,
pedig folyton bennem visszahangzik. Nem akarom a közhelyeket, de rólad
álmodtam, és ürességben ébredtem. Csak azt akartam, hogy valóra válj,
megbocsáss, és újrakezdjük a megismételhetetlent. Az egyetlent, az elsőt. Az
igazit. Eljátszom a gondolattal, megfeledkezem a világról, kiráz a hideg, és
sírni akarok. Gyászolni téged… a világunkat. …Sosem érdemeltük meg egymást
igazán…
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)