Köszönöm a szeretőknek, hogy ilyenné formáltatok. Hogy a bűntől édes csókjaitok nyomot hagytak a bőrömön. Neked pedig külön hálás vagyok. Az első pillanattól fogva éreztem, hogy különleges leszel, a vágy annyira ösztönös volt, annyira megfoghatatlan. Köszönöm neked a nálam felejtett illatod, a lopva tett pillantásokat, melybe kivétel nélkül mindig belepirulok. Köszönöm, hogy azzá teszel, amivé válni akarok a magányos éjszakákon. Sosem fogom érteni, hogy tudsz úgy szeretni, hogy nem vagyok a tiéd szívben. Hogy hogy láthatsz olyannak, amilyen sosem voltam. Valami megszépít a szemedben mindent, vagy csak a mosolyod ragyogtat és fényében élénkül meg a világunk. Veszélyes játékot játszunk, törékeny szíveket teszünk kockára, mégis vágyunk az álmainkra. Aztán majd amikor leromboltunk mindent, ami körülvett, új világot építünk. Újrakezdjük… Egymástól távol, valaki mással. Csak a csókod nyoma emlékeztet majd, hogy voltál. Sosem fogunk tanulni a hibáinkból.
