Nincsenek hozzád méltó
himnuszok. A szívem keresi a szavakat,
melyeket érdemelsz… De csak találgatni tudok, folyton eltévedek valahol. Aztán
visszatalálok hozzád, egész közel. Sosem gondoltam volna, hogy így magadba
fogadsz. Hogy majd akkor vallasz szerelmet, mikor meg sem érdemlem. Úgy, ahogy
sosem reméltem volna. Senki sem mondta, hogy egyszerű lesz. Végleteink
szorításában ébredünk és fekszünk minden áldott nap. Mégis dicsérlek,
köszönlek, kérlek, akarlak. Ma. Holnap. …Mindörökké….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése