arra ébredtem, hogy nem vagy mellettem

Gondoltam előveszlek, önzőn, kereslek magamban. Egész mélyre fészkelted magad. Törékenyebb vagy, mint valaha. Félek kimondani a neved is, pedig folyton bennem visszahangzik. Nem akarom a közhelyeket, de rólad álmodtam, és ürességben ébredtem. Csak azt akartam, hogy valóra válj, megbocsáss, és újrakezdjük a megismételhetetlent. Az egyetlent, az elsőt. Az igazit. Eljátszom a gondolattal, megfeledkezem a világról, kiráz a hideg, és sírni akarok. Gyászolni téged… a világunkat. …Sosem érdemeltük meg egymást igazán…