Ideákat teremtünk és hazugságokban élünk. Beérjük a kevesebbel, és hitegetjük magunkat, hogy nekünk csak ennyi jár. Kiszínezzük a történeteinket, hogy arról mesélhessünk, amit mások hallani akarnak. Álomvilágba ringatjuk magunkat, pedig hazugság az egész. Csak szeretnénk hinni, hogy ez így tökéletes . ( persze mindig van egy hang, ami azt súgja, hogy ez nem helyes így, de minden erőnkkel azon vagyunk, hogy elnyomjuk ezt magunkban ) És ez a tömény önámítás megteszi a hatását. Képesek vagyunk bedőlni a saját hazugságainknak, és a szerint élnünk. Aztán jön egy pont, és szilánkosra törik a teremtett világunk, és már nem vagyunk képesek tükörbe sem nézni. Előbb-vagy utóbb, de eljön. Aztán új életet kezdünk, és új ideákat teremtünk. Újrakezdjük. Egyszerűen ilyenek vagyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése