2013. augusztus 1., csütörtök

Engedem



olyan fél-egész ez, ami velünk van. kicsit hiányos, de valahogy mégis kerek. lefelé indul és lavinát indít. elpusztít minket. kegyetlen érzés. jobban fáj, mintha szívemet tépné ki az elmúlás. de még létezünk! sóhajtva kapkodunk levegő után, ocsmány szavakat kiáltunk. véresre marom a tested, darabokat harapsz ki belőlem… de engedem. csak így lehetünk többek egymás által… 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése