Annyi idő után végre újra azt éreztem, hogy élek. Magasba emeltél. Újra és újra összeért a kezünk. Utólag már könnyű okosnak lenni, de mintha már akkor tudtuk volna, hogy összetartozunk… Vagy legalább is dolgunk van egymással. Jövőnk van, legyen az akármilyen mocskos és beteges, és tartson akármeddig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése