végletesség. megszokás.

szenvedni látjuk a világot. karomba foglak. tüdőmet tölti az éles füst. hagyom menni, közben minden erőmmel arra figyelek, hogy most végre sikerüljön. nincs más esélyünk. az állandó végletesség lesz a vesztünk. hogy sosincs középút, hogy nincs semlegesség. hogy a hálánkban mindig van valamilyen önzőség. hogy az ágyban mindig közénk fekszik valami középszerű megszokás. én meg nem tudom beérni ennyivel. és utálom, hogy mindent kimondok, mégsem tudok beszélni hozzád. valahol félúton elvesznek a szavak. mintha nem is az életünkkel játszanánk. halkul a szívem. szemed csukódik… 

megtanított minket már az élet, hogyan éljük túl a csalódásokat. de sohasem figyeltünk rá eléggé. és ha most újra megtörténik, tudom, hogy ez lesz az utolsó…