„…Hová lettek a régi szép szavak, a kósza percek, az elmúlt
nyarak?
Mi lett a boldog órákkal, a dalos reggellel, a csillagos éjszakákkal?
Hová tűnt a nap fényes ragyogása, a csend szava, a hold magánya?
Ó, drága Élet, kedves Remény, mi lett veled? Hová tűntél? Hittem benned, szerettelek…
Szeretném újra, hogy itt legyél velem, hogy átkarolj, ölelj, segíts nekem.
Kérlek, ne múljon el ez is oly hirtelen! Ne engedd, hogy mint őszi levél a fától tőlem most Ő is fájó búcsút vegyen….”
Mi lett a boldog órákkal, a dalos reggellel, a csillagos éjszakákkal?
Hová tűnt a nap fényes ragyogása, a csend szava, a hold magánya?
Ó, drága Élet, kedves Remény, mi lett veled? Hová tűntél? Hittem benned, szerettelek…
Szeretném újra, hogy itt legyél velem, hogy átkarolj, ölelj, segíts nekem.
Kérlek, ne múljon el ez is oly hirtelen! Ne engedd, hogy mint őszi levél a fától tőlem most Ő is fájó búcsút vegyen….”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése