Kabátokról elhagyott gombok,
kosárban felejtett szerencsék. Tenyerekből kifolyó álmok, arcokról tündöklő
mesék. Meg azok a rosszul időzített összenézések, melyeken szerelmek buknak el.
Pillanatokon múlik az életünk. Érzem, ahogy szuszog alattam a villamos, és
idegenek ölelnek másokat szívben. Aztán mire megtalállak, végállomás. Megindul
a tömeg és már nem vagy sehol…
...Aznap láttalak utoljára…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése