2013. október 12., szombat

belülről hiányzom


nem engedsz a lelkedbe. a tested adod, de nem elégszem. téged akarlak. mindened. bárcsak többet adnál. téged akarlak. egészen. meg, hogy engem akarj. teljesen. bajjal, bánattal, bűbájjal... bűnösen kereslek, a végletekig mindig. túlzásokba esem, magam bánata erősödik. de tudni akarlak. magamnak ismerni, ahogy más senki. nem csak a külsőt, hanem olvasni belőled. meg akarlak tanulni érteni téged. így olyan lényegtelen minden. rövid, mint miattad minden mondatom. és most gondolkodom, hogy voltál valaha is enyém? úgy igazán... nem jut eszembe semmi...  talán egyszer. de szinte biztos vagyok benne, hogy alig emlékszel  már. pedig akkor nagyon sírtunk. féltünk, hogy múlandó minden.  nem sok minden maradt már meg belőle... magamban keresem a hibát. de ennél többet nem adhatok. simítasz, de a lelked nem látom. belülről hiányzom belőled. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése