még érzem

hiányzol az életemből. alig észrevehetően már, de még érzem. üres helyek a szívemben, melyekbe nem illik oda senki, annyira egyedi voltál. annyira Te. pedig tudod, már nem számolom a napokat. annyiszor vetettünk már véget egymásnak, hogy azt sem tudom honnan kellene kezdenem. előbb én hagytalak el, majd te újra és újra. csak a köztes visszatalálások hiányoztak. a tudat, hogy van ebben a reménytelen nagy világban  egy lélek, aki megért. aki olvas a sorok mögött, aki tudja, hogy milyen nehéz velem, mégis engem akar. és elég vagyok neki. tökéletes teljesség volt. most meg… nem is tudom. gyász. amolyan visszavágyás. nem hozzád,  hanem a boldogsághoz.  néha nagyobb az űr, néha csak egy-egy szívdobbanás között érzem a hiányt. már nem állandóan, de még érzem…