egyedül

Egyszerűen eldobnak. Kifogásokat keresve taszítanak el maguktól. Nem kérnek már belőlem. Nem kötődik hozzám senki. Egyedül maradtam. Próbálgatom a szárnyaimat, hogy mire vagyok képes így egymagam… Nem is olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik. Nincs, aki átkarol és újra a magasba emel, ha megszédülök. Nincs senki, akire számíthatnék, senki szíve nem telik meg általam boldogsággal és az enyém is csak kong az ürességtől. Apró szilánkokat markolok, hogy majd egyszer újra egésszé gyúrom őket, de még keresem a hiányzó darabkákat. Álmokat ölelek éjszakánként, amik soha nem válnak már valóra, és azt képzelem, hogy jönnek még jobb napok, mert visszatalálok. Ha nem is máshoz, de önmagamhoz mindenképp.