A szemeiddel könyörögsz, hogy szeresselek. Megalázkodom. Kihasználjuk egymást lelkileg. Lépések zaját hallom. Hiába minden… Csak a távolság tart össze. Hazudtak nekünk, hát hazudunk mi is, magunkat csaljuk meg bűntelenül. Látomásokat kergetünk. Olykor hozzád menekülök, máskor előled. Álomba ringatsz karjaidban, de a hideg valóságban ébredsz nélkülem. Sajnálom magunkat. Céltalanul bolyongunk. Úgy tűnik a pillanatnak élünk, de előre temetjük az álmainkat. Mások ezt nem érthetik. Lassan már mi sem igazán. Nem akarok magyarázkodni senkinek. Most először érzem, hogy maradni szeretnék! És butamód bevallom… Ahogy kimondom megijedek a saját szavaimtól. Mintha nem is én mondanám, csak ösztönösen mesélek neked a jövőnkről. Megrémít, hogy nem tudok olvasni belőled. De megkönnyít, hogy nem érzek fájdalmat. Átadtam magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése