Mindig jönnek ezek az esték, amikor még rámtalálsz. Még ha
már fényévek is választanak el szívben. Néha még mindig a miértekre keresem a
válaszokat. Nem mintha most nem lennék megelégedve, de bevallom, hogy nem
lettem jobb nélküled. Sőt… Ahogy az utóbbi napjaimra gondolok így már nem is szeretnél…
Ismerlek már annyira… Bármit is ígértünk
egyszer. Annyi mindent megbántam már és bizonyára rengeteg elhibázott lépésem
lesz még, de a szabadságom most felszabadít. Ez most nem az a szirupos máz,
mint a filmeken. Ez ragyogtat és magasba emel. Nem félek egyedül repülni végre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése