Lassan beismerem, hogy lehetetlen megtalálni az igazit, bármennyire is igyekszik az ember. Mindig jöhet valaki, aki jobb, izgalmasabb… Mint most. Múlandó a varázs, mint minden boldogság. Egy napja sem volt, hogy megismertem. Minden porcikám ellene vallott, de mégis valamilyen megállíthatatlan erő hajtott felé. Remegtem érte. Láttam, ahogy világok omlanak össze, és könnyek fakadnak nyomunkban, de bőre selymessége feledtette velem a valóságot. Combomat harapva fájt a gyönyöre. Elvesztünk a félhomályban, csillagok kápráztatták szemünket, holdfényben fürdött testünk. Bormámorban rajzoltunk jeleket az égre. Erősebben szorított, mint bárki más, tekintete izzott a testemen. Szerelmet cseréltünk, még ha bűnös és múlandó is volt minden. Elfelejtettem a hogyanokat, és a miértek is elvesztették jelentőségüket. Csak Ő volt és Én. … Egyetlen éjszakára úgy voltam szabad, hogy voltam valakié…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése