Lassan kicsit olyan érzés, mintha ezredévek óta csak rád várnék. Bámulok a ködös semmibe, várom, hogy már csak percek kérdése és majd benyitsz az ajtón. Buta módon néha kilesek az ablakon is, hátha… Pedig tudom, hogy messze vagy. Már csak egy halvány remény kecsegtet, hogy nem kell majd tovább számolnom a napokat, végre együtt leszünk. Beválthatod minden félő szerelmes ígéreted, én pedig újra otthon érezhetem magam melletted a Csodaországomban. Nélküled olyan üres minden, megfakulnak, majd leomlanak rózsára festett falaim, eltűnnek az álmok a zsebemből, ujjaim közül kicsordulnak a terveim és kiürül a szívem, ami egykor veled volt tele…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése