Múlik. Lassan. Érzem, ahogy
elillansz belőlem. Fakulnak a vágyálmok. Homályosodsz. Oszlanak a körvonalaid a
fejemben. Hibáztatom magunkat. Számolom a perceket, magam ellen hangolom a
világot. Hiányzik a folytonosságod, az állandóság. Az érzés, hogy vagy. A
tudat, hogy leszel. Amikor a szívem helyett te dobbantál belül. Amikor
kézenfogva akartuk megmenteni a világunk.
Ma még vagy, de már nem egészen.
Holnap majd várlak, de már nem tudom, jössz-e még. Tudod, túl gonosz a világ,
és túl gyenge a szerelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése